A szerkezeti tervezés részleteit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha két alkatrészt pontosan azonos szilárdságú anyagokból készítünk, és csak az alkatrészek vastagságát nézzük, akkor egy tárgy feszültségének határa a szerkezet leggyengébb pontjától fogva csökkenni. Vagyis nemcsak a legvastagabb rész vastagságát nézhetjük, hanem a legvékonyabb részt is. Lehet, hogy az eredmény teljesen más, persze, ez csak egy félreértés helyesbítése, de ne csináljuk ezt megint egy nevetségessé tévő értékelési módszerré, az nem jó.
Az anyag szilárdsága fontosabb
Egy alkatrész szilárdságát ma már nem lehet egyszerűen a vastagságával meghatározni. Elválaszthatatlan az anyagtól, a területtől, a kialakítástól és a gyártási folyamattól. A karosszéria különböző részeinek szilárdságához hasonlóan a kulcsfontosságú alkatrészek, mint például az első és hátsó gerendák, valamint az A, B és C oszlopok, nagy szilárdságú anyagokból készülnek, míg más tartó- és burkolóanyagok nem olyan erősek.
Hogyan lehet megállapítani, hogy az ajtópántok elég kemények-e? A fogyasztók számára erre nincs mód, mivel a szilárdsági adatokat kísérlettel kell megszerezni, de biztosak lehetnek benne, hogy a modell értékesíthető a piacon, az ajtópántnak meg kell felelnie a nemzeti szabványnak. Jelenleg az ajtópántokra vonatkozó hazai szabvány a GB15086_2006 "Autóajtózárak és ajtóújrazárak teljesítménykövetelményei és vizsgálati módszerei", amely előírja, hogy az ajtópántoknak el kell érniük a 11000 N (n) hosszirányú és a 9000 N oldalirányú terhelést.
