A ventilátorcsapágy egy csapágytípus, amely a léghűtéses radiátor ventilátora által használt csapágytípusra utal.
A gépészetben sokféle csapágy létezik, de a radiátoros termékekben csak néhány típust használnak: csúszósúrlódású karmantyús csapágyakat, gördülési súrlódást alkalmazó golyóscsapágyakat és a kétféle csapágy keverékét. Az elmúlt években a nagy radiátorgyártók új technológiákat vezettek be a csapágyak terén, mint például a mágneses csapágyak, a vízhullámú csapágyak, a mágneses magcsapágyak és a csuklós csapágyak. . A hagyományos léghűtéses radiátorok főként olajjal impregnált csapágyakat és golyóscsapágyakat használnak.
Az olajjal impregnált csapágyak csúszósúrlódást alkalmazó hüvelyes csapágyak. A kenőolajat kenőanyagként és légellenállás-csökkentőként használják. A kezdeti használat során a működési zaj alacsony és a gyártási költség is alacsony. Ez a fajta csapágy azonban komolyan kopik, élettartama pedig messze elmarad a golyóscsapágyakétól. Ezen túlmenően, ha az ilyen típusú csapágyat hosszú ideig használják, az olajtömítés miatt (nem lehet kiváló minőségű tömítést használni számítógépes radiátor termékekhez, általában közönséges papír olajtömítésről van szó), a kenőolaj fokozatosan elpárolog, és a por is bejut a csapágyba, ami a ventilátort okozza. Lassul a fordulatszám, nő a zaj és egyéb problémák. Súlyos esetekben a ventilátor excentricitása, amelyet a csapágykopás okoz, erős vibrációt okoz. Ha ezek a jelenségek megjelennek, vagy nyissa ki az olajtömítést a tankoláshoz, vagy szüntesse meg és vegyen új ventilátort.
A golyóscsapágy megváltoztatja a csapágy súrlódási módját, átveszi a gördülési súrlódást, ami hatékonyabban csökkenti a csapágyfelületek közötti súrlódási jelenséget, hatékonyan javítja a ventilátor csapágyának élettartamát, és így meghosszabbítja a radiátor élettartamát. Hátránya, hogy a folyamat bonyolultabb, ami költségnövekedéshez és magasabb működési zajhoz vezet.
