Az eleje kapja az ütközőerőt, amelyet az első lökhárító oszt el a kétoldali energiaelnyelő dobozok között, majd továbbítja a bal és jobb első sínre, majd a karosszéria többi részére.
A hátulra hat az ütközőerő, az ütközőerőt pedig a hátsó lökhárító továbbítja mindkét oldalon az energiaelnyelő dobozra, a bal és jobb hátsó sínre, majd a többi karosszériaszerkezetre.
A kis szilárdságú lökhárítók képesek megbirkózni az ütésekkel, míg a nagy szilárdságú lökhárítók az erőátvitel, az eloszlás és a pufferelés szerepét töltik be, végül a karosszéria más szerkezeteibe való átvitelt, majd a karosszéria szerkezetének erejére támaszkodva ellenállnak. .
Amerika nem tekinti a lökhárítót biztonsági konfigurációnak: Amerikában az IIHS nem tekinti a lökhárítót biztonsági konfigurációnak, hanem olyan kiegészítőnek, amely csökkenti az alacsony sebességű ütközések elvesztését. Ezért a lökhárító tesztelése is azon az elgondoláson alapul, hogy hogyan lehet csökkenteni a veszteséget és a karbantartási költségeket. Az IIHS lökhárító-ütközési teszteknek négy típusa létezik, ezek az első és a hátsó frontális ütközési tesztek (10 km/h sebesség), valamint az első és a hátsó oldalsó ütközési tesztek (5 km/h sebesség).
