Az elülső rész az ütközési erőt kapja meg, amelyet az első lökhárító eloszt az energiaelnyelő dobozokhoz mindkét oldalon, majd a bal és a jobb oldali sínre továbbítja, majd a test többi részéhez.
A hátulját az ütközési erő befolyásolja, és az ütközési erőt a hátsó lökhárító továbbítja az energiaelnyelő dobozhoz mindkét oldalon, a bal és a jobb hátsó sínhez, majd a többi testszerkezethez.
Az alacsony szilárdságú ütköző lökhárítók megbirkózhatnak az ütéssel, míg a nagy szilárdságú ütközők az erőátvitel, a diszperziós és a pufferolás szerepét játszják, és végül átjutnak a test más szerkezeteire, majd támaszkodnak a testszerkezet erősségére, hogy ellenálljon.
Amerika nem tekinti a lökhárítót biztonsági konfigurációnak: Az IIHS nem az Amerikában a lökhárítót biztonsági konfigurációnak, hanem kiegészítőnek tekinti az alacsony sebességű ütközések elvesztésének csökkentésére. Ezért a lökhárító tesztelése azon a koncepción is alapul, hogy hogyan lehet csökkenteni a veszteség és a karbantartási költségeket. Négy típusú IIHS lökhárító -ütközési teszt létezik, amelyek az első és a hátsó elülső ütközési tesztek (10 km/h sebesség) és az első és a hátsó oldalsó ütközési tesztek (sebesség 5 km/h sebesség).
