Gyári ár SAIC MAXUS T60 C00021134 Lengőkaros gömbfej

koncepció

Egy tipikus felfüggesztési szerkezet rugalmas elemekből, vezetőmechanizmusokból, lengéscsillapítókból stb. áll, és egyes szerkezetek pufferblokkokkal, stabilizátorrudakkal stb. is rendelkeznek. A rugalmas elemek laprugók, légrugók, tekercsrugók és torziós formájúak. rúdrugók. A modern autófelfüggesztések többnyire csavarrugókat és torziós rugós rugókat használnak, egyes csúcskategóriás autók pedig légrugókat.

Alkatrész funkció:

lengéscsillapító

Funkció: A lengéscsillapító a fő alkatrész, amely a csillapító erőt generálja. Feladata, hogy gyorsan csillapítsa az autó vibrációját, javítsa az autó menetkényelmét, valamint fokozza a kerék és a talaj közötti tapadást. Ezenkívül a lengéscsillapító csökkentheti a karosszériarész dinamikus terhelését, Meghosszabbítja az autó élettartamát. Az autóban széles körben használt lengéscsillapító főként a hengeres típusú hidraulikus lengéscsillapító, szerkezete három típusra osztható: duplahengeres, egyhengeres felfújható és duplahengeres. [2]

Működési elv: Amikor a kerék fel-le ugrik, a lengéscsillapító dugattyúja oda-vissza mozog a munkakamrában, így a lengéscsillapító folyadéka áthalad a dugattyú nyílásán, mert a folyadéknak bizonyos viszkozitása van, és amikor a folyadék áthalad a nyíláson, érintkezik a lyuk falával, közöttük súrlódás keletkezik, így a mozgási energia hőenergiává alakul, és a levegőben disszipálódik, így rezgéscsillapító funkciójának elérése.

(2) Rugalmas elemek

Funkció: támogatja a függőleges terhelést, megkönnyíti és visszafogja az egyenetlen útfelület okozta vibrációt és ütést. A rugalmas elemek főként laprugót, tekercsrugót, torziós rugót, légrugót és gumirugót tartalmaznak, stb.

Alapelv: Nagy rugalmasságú anyagokból készült alkatrészek, amikor a kereket nagy ütés éri, a mozgási energia rugalmas potenciális energiává alakul és tárolódik, majd felszabadul, amikor a kerék leugrik, vagy visszatér az eredeti menetállapotba.

(3) Vezető mechanizmus

A vezérlőmechanizmus szerepe az erő és a nyomaték átvitele, és egyben irányító szerepet is betölt. Az autó vezetési folyamata során a kerekek pályája szabályozható.

hatás

A felfüggesztés egy fontos szerelvény egy autóban, amely rugalmasan köti össze a vázat a kerekekkel, és összefügg az autó különböző teljesítményeivel. Az autó felfüggesztése kívülről csak néhány rúdból, csövekből és rugókból áll, de ne gondolja, hogy ez túl egyszerű. Ellenkezőleg, az autófelfüggesztés egy olyan autószerelvény, amely nehezen teljesíthető a tökéletes követelményeknek, mert a felfüggesztés mind Az autó kényelmi követelményeinek kielégítéséhez szükséges a kezelhetőségi stabilitás követelményeinek is megfelelni, és ez a kettő szempontjai ellentétesek egymással. Például a jó kényelem eléréséhez nagymértékben csillapítani kell az autó rezgését, ezért a rugót puhábbra kell tervezni, de a rugó puha, de könnyen fékezésre késztetheti az autót "bólint" ", gyorsítsa fel a fejet, és komolyan görgessen balra-jobbra. Ez a tendencia nem kedvez az autó kormányzásának, és könnyen instabillá teheti az autót.

nem független felfüggesztés

A nem független felfüggesztés szerkezeti sajátossága, hogy a kerekeket mindkét oldalon egy integrált tengely köti össze, a kerekek a tengellyel együtt a váz vagy a jármű karosszériája alá vannak felfüggesztve rugalmas felfüggesztéssel. A nem független felfüggesztés előnyei az egyszerű felépítés, az alacsony költség, a nagy szilárdság, a könnyű karbantartás és az első kerék beállításának kismértékű változtatása vezetés közben. A rossz kényelem és a kezelhetőségi stabilitás miatt azonban alapvetően már nem használják a modern autókban. , leginkább teherautókban és buszokban használják.

Laprugós, nem független felfüggesztés

A laprugót a nem független felfüggesztés rugalmas elemeként használják. Mivel vezető mechanizmusként is működik, a felfüggesztési rendszer jelentősen leegyszerűsödik.

A hosszirányú laprugós nem független felfüggesztés rugalmas elemekként laprugókat használ, és az autó hossztengelyével párhuzamosan van elrendezve az autón.

Működési elv: Ha az autó egyenetlen úton halad és ütközési terhelésbe ütközik, a kerekek felugrásra hajtják a tengelyt, és a laprugó és a lengéscsillapító alsó vége is egyszerre mozdul felfelé. A laprugó felfelé irányuló mozgása során a hossznövekedés a hátsó fül meghosszabbításával zavartalanul koordinálható. Mivel a lengéscsillapító felső vége rögzített, az alsó vége pedig felfelé mozog, ez egyenértékű a sűrített állapotban végzett munkavégzéssel, és a csillapítást növelik a rezgés csillapítása érdekében. Amikor a tengely ugrási mennyisége meghaladja az ütközőblokk és a határblokk közötti távolságot, az ütközőblokk érintkezik és összenyomódik a határolóblokkkal. [2]

Osztályozás: A hosszirányú laprugós nem független felfüggesztés felosztható aszimmetrikus hosszirányú laprugós nem független felfüggesztésre, kiegyensúlyozott felfüggesztésre és szimmetrikus hosszirányú laprugós, nem független felfüggesztésre. Ez egy nem független felfüggesztés, hosszanti laprugóval.

1. Aszimmetrikus hosszirányú laprugós, nem független felfüggesztés

Az aszimmetrikus hosszirányú laprugós, nem független felfüggesztés olyan felfüggesztésre utal, amelyben az U-alakú csavar középpontja és a két végén lévő fülek közepe közötti távolság nem egyenlő, ha a hosszirányú laprugó a tengelyhez (hídhoz) van rögzítve. .

2. Kiegyensúlyozó felfüggesztés

A kiegyensúlyozott felfüggesztés olyan felfüggesztés, amely biztosítja, hogy a kapcsolódó tengelyen (tengelyen) a kerekek függőleges terhelése mindig egyenlő legyen. A kiegyensúlyozott felfüggesztés használatának feladata, hogy a kerekek és a talaj között jó érintkezést, azonos terhelést biztosítson, valamint hogy a vezető tudja irányítani az autó irányát, és az autónak kellő hajtóereje legyen.

A különböző felépítések szerint a kiegyensúlyozott felfüggesztés két típusra osztható: tolórúd típusú és lengőkaros típusra.

① Nyomórúd kiegyensúlyozó felfüggesztés. Függőlegesen elhelyezett laprugóval van kialakítva, két vége pedig a hátsó tengely tengelyhüvelyének tetején lévő csúszólap típusú tartóba kerül. A középső rész U-alakú csavarokon keresztül a kiegyensúlyozó csapágyházra van rögzítve, és a kiegyenlítő tengely körül foroghat, a kiegyenlítő tengely pedig egy konzolon keresztül van rögzítve a jármű vázára. A nyomórúd egyik vége a jármű vázához van rögzítve, a másik vége pedig a tengellyel van összekötve. A tolórúd a hajtóerő, a fékezőerő és a megfelelő reakcióerő átvitelére szolgál.

A tolórúd-kiegyensúlyozó felfüggesztés működési elve egyenetlen úton haladó többtengelyes jármű. Ha minden kerék egy tipikus acéllemez szerkezetet használ felfüggesztésként, akkor nem tudja biztosítani, hogy minden kerék teljes mértékben érintkezzen a talajjal, vagyis egyes kerekek elbírják a függőleges A csökkentett terhelést (vagy akár nulla) megnehezítené a a vezető szabályozza a haladási irányt, ha az a kormányzott kerekeken fordul elő. Ha ez a meghajtó kerekekkel történik, a hajtóerő egy része (ha nem az egész) elveszik. Szerelje fel a háromtengelyes jármű középső és hátsó tengelyét a mérlegrúd két végére, és a kiegyensúlyozó rúd középső része csuklósan csatlakozik a jármű vázához. Ezért a kerekek a két hídon nem tudnak önállóan fel-le mozogni. Ha valamelyik kerék elsüllyed a gödörben, a másik kerék felfelé mozdul az egyensúlyrúd hatására. Mivel a stabilizátor karjai egyenlő hosszúak, a függőleges terhelés mindkét kerékre mindig egyenlő.

A 6×6-os háromtengelyes terepjáró és a 6×4-es háromtengelyes teherautó hátsó tengelyéhez a nyomórúd-kiegyensúlyozó felfüggesztést használják.

② Lengőkar kiegyensúlyozó felfüggesztés. A középső tengely felfüggesztése hosszirányú laprugós szerkezetet alkalmaz. A hátsó fül a lengőkar elülső végéhez, míg a lengőkar tengelytartója a kerethez van rögzítve. A lengőkar hátsó vége az autó hátsó tengelyéhez (tengelyéhez) csatlakozik.

A lengőkaros kiegyensúlyozó felfüggesztés működési elve az, hogy az autó egyenetlen úton halad. Ha a középső híd gödörbe esik, a lengőkar a hátsó fülön keresztül lehúzódik, és az óramutató járásával ellentétes irányban forog a lengőkar tengelye körül. A tengelykerék felfelé fog mozogni. A lengőkar itt meglehetősen kar, és a középső és a hátsó tengely függőleges terhelésének eloszlási aránya a lengőkar áttételi arányától, valamint a laprugó első és hátsó hosszától függ.

Tekercsrugós, nem független felfüggesztés

Mivel a tekercsrugó, mint elasztikus elem, csak függőleges terhelést tud elviselni, a felfüggesztési rendszert vezetőszerkezettel és lengéscsillapítóval kell kiegészíteni.

Tekercsrugókból, lengéscsillapítókból, hosszirányú nyomórudakból, oldalirányú nyomórudakból, merevítő rudakból és egyéb alkatrészekből áll. Szerkezeti jellemzője, hogy a bal és a jobb kerék egy egész tengellyel van összekötve. A lengéscsillapító alsó vége a hátsó tengelytartón van rögzítve, a felső vége pedig csuklósan össze van kötve a jármű karosszériájával. A tekercsrugó a felső rugó és a lengéscsillapító külső oldalán lévő alsó ülés közé van beállítva. A hosszirányú nyomórúd hátsó vége a tengelyre van hegesztve, az elülső vége pedig a jármű vázához van rögzítve. A keresztirányú nyomórúd egyik vége a jármű karosszériájára, a másik vége pedig a tengelyre van csuklósan rögzítve. Munka közben a rugó viseli a függőleges terhelést, a hosszirányú erőt és a keresztirányú erőt rendre a hosszanti és keresztirányú nyomórudak viselik. Amikor a kerék ugrik, a teljes tengely a hosszirányú nyomórúd és az oldalirányú nyomórúd csuklópontjai körül leng a jármű karosszériáján. A csuklópontokban található gumiperselyek kiküszöbölik a mozgási zavarokat a tengely kilengésekor. A tekercsrugós, nem független felfüggesztés alkalmas személygépkocsik hátsó felfüggesztésére.

Légrugós, nem független felfüggesztés

Járó autó esetén a terhelés és az útfelület változása miatt a felfüggesztés merevsége ennek megfelelően kell, hogy változzon. Az autóknak csökkenteniük kell a karosszéria magasságát és növelniük kell a sebességet jó utakon; a karosszéria magasságának növelésére és az áthaladási képesség növelésére rossz utakon, ezért a karosszéria magasságát a használati követelményeknek megfelelően kell állítani. A légrugós nem független felfüggesztés megfelel ezeknek a követelményeknek.

Kompresszorból, levegőtároló tartályból, magasságszabályozó szelepből, légrugóból, vezérlőrúdból stb. áll. Ezen kívül lengéscsillapítók, vezetőkarok és oldalsó stabilizátorrudak találhatók. A légrugó a keret (karosszéria) és a tengely között, a magasságszabályozó szelep pedig a jármű karosszériáján van rögzítve. A dugattyúrúd vége a vezérlőrúd keresztkarjával, a keresztkar másik vége pedig a vezérlőrúddal van csuklósan összecsukva. A középső rész a légrugó felső részén van megtámasztva, a vezérlőrúd alsó vége pedig a tengelyen van rögzítve. A légrugót alkotó alkatrészek csővezetékeken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A kompresszor által generált nagynyomású gáz az olaj-víz leválasztón és nyomásszabályozón keresztül jut be a levegőtároló tartályba, majd a gáztároló tartályból való kilépése után a levegőszűrőn keresztül a magasságszabályozó szelepbe. A légtároló tartály, a légtároló tartály minden keréken össze van kötve a légrugókkal, így minden légrugóban a gáznyomás a felfújt mennyiség növekedésével növekszik, és ezzel egyidejűleg a test felemelkedik, amíg a dugattyú be nem kerül. a magasságszabályozó szelep a levegőtároló tartály felé mozdul el. A belső felfújás levegőbetöltő nyílása el van zárva. Elasztikus elemként a légrugó enyhítheti az útfelületről a kerékre ható ütközőterhelést, amikor az a tengelyen keresztül a jármű felépítményére kerül. Ezenkívül a légrugózás automatikusan be tudja állítani a jármű karosszériájának magasságát. A dugattyú a felfújónyílás és a levegőkifúvó nyílás között helyezkedik el a magasságszabályozó szelepben, a levegőtároló tartályból származó gáz pedig felfújja a levegőtároló tartályt és a légrugót, és megemeli a jármű karosszériájának magasságát. Amikor a dugattyú a magasságszabályozó szelep felfúvónyílásának felső helyzetében van, a légrugóban lévő gáz a felfújónyíláson keresztül visszatér a légürítő nyílásba, és belép a légkörbe, és a légrugó légnyomása csökken, így a jármű karosszériájának magassága is csökken. A vezérlőrúd és a rajta lévő keresztkar határozza meg a dugattyú helyzetét a magasságszabályozó szelepben.

A légrugózásnak számos előnye van, például az autót jó menetkényelmet biztosítva, szükség esetén egy- vagy többtengelyes emelést valósít meg, megváltoztatja a jármű karosszériájának magasságát és kis mértékben károsítja az útfelületet stb. de bonyolult felépítésű és szigorú tömítési követelményei is vannak. és egyéb hiányosságok. Kereskedelmi személygépkocsikban, teherautókban, pótkocsikban és egyes személygépkocsikban használják.

Olaj- és gázrugós, nem független felfüggesztés

Az olaj-pneumatikus rugós nem független felfüggesztés a nem független felfüggesztésre utal, amikor a rugalmas elem olaj-pneumatikus rugót alkalmaz.

Olaj- és gázrugókból, oldalirányú nyomórudakból, ütközőblokkokból, hosszirányú nyomórudakból és egyéb alkatrészekből áll. Az olaj-pneumatikus rugó felső vége a járművázra, az alsó vége pedig az első tengelyre van rögzítve. A bal és a jobb oldal alsó hosszirányú nyomórudat használ, amely az első tengely és a hosszirányú gerenda között helyezkedik el. Az első tengelyre és a hossztartó belső tartójára egy felső hosszirányú nyomórúd van felszerelve. A felső és az alsó hosszirányú nyomórudak paralelogrammát alkotnak, amely biztosítja, hogy a királycsap elfordulási szöge változatlan maradjon, amikor a kerék fel-le ugrik. A keresztirányú nyomórúd a bal oldali hossztartóra, a tartó pedig az első tengely jobb oldalára van felszerelve. A két hosszanti gerenda alá egy ütközőblokk van beépítve. Mivel az olaj-pneumatikus rugó a váz és a tengely közé van beépítve, rugalmas elemként csökkentheti az útfelületről a kerékre nehezedő ütközőerőt, amikor az a vázra kerül, és egyúttal csillapítja az ebből eredő vibrációt. . A felső és alsó hosszirányú nyomórudak a hosszirányú erő átvitelére szolgálnak, és ellenállnak a fékezőerő okozta reakciónyomatéknak. Az oldalirányú tolórudak az oldalirányú erőket továbbítják.

Ha az olaj-gáz rugót nagy teherbírású haszongépjárműveken használják, térfogata és tömege kisebb, mint a laprugóé, és változó merevségi jellemzőkkel rendelkezik, de magas tömítési és nehéz karbantartási követelményeket támaszt. Az olaj-pneumatikus felfüggesztés nagy teherbírású teherautók számára alkalmas.

Független felfüggesztés szerkesztői adás

A független felfüggesztés azt jelenti, hogy a kerekek mindkét oldalon egyedileg vannak felfüggesztve a vázra vagy a karosszériára rugalmas felfüggesztéssel. Előnyei a következők: könnyű súly, csökkenti a karosszériát érő ütést, és javítja a kerekek talajtapadását; kis merevségű lágy rugók használhatók az autó kényelmének javítására; a motor helyzete leengedhető, és az autó súlypontja is leengedhető, ezáltal javítva az autó menetstabilitását; a bal és a jobb kerék egymástól függetlenül ugrik és függetlenek, ami csökkentheti a karosszéria dőlését és vibrációját. A független felfüggesztésnek azonban megvan a hátránya a bonyolult szerkezet, a magas költségek és a kényelmetlen karbantartás. A legtöbb modern autó független felfüggesztést használ. Különböző szerkezeti formák szerint a független felfüggesztések keresztlengőkaros felfüggesztésekre, függőkaros felfüggesztésekre, többlengőkaros felfüggesztésekre, gyertyás felfüggesztésekre és MacPherson felfüggesztésekre oszthatók.

keresztlengőkar

A keresztkaros felfüggesztés azt a független felfüggesztést jelenti, amelyben a kerekek az autó keresztirányú síkjában lengnek. A keresztkarok száma szerint kétkarú és egykarú felfüggesztésre oszlik.

Az egylengőkaros típus előnye az egyszerű szerkezet, a magas gördülési középpont és az erős gördülésgátló képesség. A modern autók sebességének növekedésével azonban a túlzottan magas gördülési középpont a kerekek ugrálásakor nagy változást okoz a keréknyomban, és megnő a gumikopás. Ezenkívül a bal és a jobb kerék függőleges erőátvitele túl nagy lesz éles kanyarokban, ami a hátsó kerekek megnövekedett dőlését eredményezi. A hátsó kerék kanyarmerevsége csökken, ami súlyos körülményeket, nagy sebességű faroksodródást eredményez. Az egylengőkaros független felfüggesztést leginkább a hátsó felfüggesztésben használják, de mivel nem felel meg a nagy sebességű vezetés követelményeinek, jelenleg nem nagyon használják.

A kettős lengőkaros független felfüggesztést egyenlő hosszúságú kettős lengőkaros felfüggesztésre és nem egyenlő hosszúságú kettős lengőkaros felfüggesztésre osztják aszerint, hogy a felső és az alsó keresztkarok egyenlő hosszúak-e. Az egyenlő hosszúságú dupla lengőkaros felfüggesztés állandóan tudja tartani a királycsap dőlését, amikor a kerék fel-le ugrik, de a tengelytáv nagymértékben megváltozik (hasonlóan az egylengőkaros felfüggesztéshez), ami komoly gumikopást okoz, és ma már ritkán használják . Az egyenlőtlen hosszúságú dupla lengőkaros felfüggesztéshez a felső és alsó lengőkar hossza megfelelően megválasztott és optimalizált, ésszerű elrendezéssel a tengelytáv és az első kerékbeállítási paraméterek változása elfogadható határokon belül tartható, biztosítva hogy a jármű jó vezetési stabilitással rendelkezik. Jelenleg az egyenetlen hosszúságú dupla lengőkaros felfüggesztést széles körben alkalmazzák az autók első és hátsó felfüggesztésében, illetve egyes sportautók és versenyautók hátsó kerekei is ezt a felfüggesztési szerkezetet használják.